Szomjas György filmrendező tavasszal, nyolcvanévesen hunyt el, s épp negyven éve mutatták be híres filmjét, a Kopaszkutyát. A kései Kádár-kor levert hangulatát festette meg benne, ahogy a Könnyű testi sértés és a Falfúró című művében is.
Nizalowski Attila írása a Mandiner különszámában.
A zenés mozi Kőbányán készült. Akárcsak A kenguru, amelyben a Budán építkező, betagozódott beatnemzedék a színvonalas, de ipari jellegű, ORI-engedélyes dalaival azt üzente a külvárosnak, hogy ne a Nyugaton keresse a boldogságot. No meg a Ballagás, amely a IV/C osztály kudarcba fulladt lázadását meséli el az Edda elementáris zenéjével és azzal a gondolattal, hogy a végén úgyis egyedül maradsz. Kőbánya mindazonáltal nem volt kulturális központ. Nem voltak színházai, múzeumai s egyeteme, csak kitörni vágyó fiataljai.
A Ballagás egy jeleneténél én is ott voltam, mert a sulinkban, az I. László Gimnáziumban vették fel. Ki-be jártunk a kapun, mintha tanítás után mennénk haza. Persze a trafikig nem kellett elmennünk, amely mögött más napokon elbújva szívta és fújta a fél iskola rendesen. Jó lenne igazságosnak lenni ezzel a klassz filmmel, de nehéz. Inkább Cseh Tamást, Weather Reportot, Niement szerettem hallgatni. A filmbéli jó fej tanárt pedig az a hölgy játszotta, aki gyakran feltűnt a fegyelmi tárgyalásaimon mezítlábas Kossuthtal a kézben, ellenségesen.
Egy véletlen miatt a Kopaszkutya koncertfelvételénél is ott lehettem. Az akkori haverom a hangfaltól a disszidálásig sokfélére gyűjtött, s mentem vele dolgozni bárhová. Ami a szocializmusban nem volt egyszerű tizenhat évesen, ezernyi engedély kellett hozzá. Szerencsére a csoportvezetők kasztja erősen korrumpálódott, s valahogy mindig sikerült nekik a lepapírozás. Így voltunk hómunkások a köztemetőnél, házisör-palackozók egy ijesztően csattogó, 19. századi géppel a Maglódi úti IV-es telepen.
A filmforgatás éjszaka zajlott. Könnyű munkának ígérkezett, azt gondoltuk, hogy meghallgatunk néhány számot, kapjuk a pénzt, és irány haza. Ehelyett vártunk és vártunk, és nem tudhattuk, hogy mikor jön elő a zenekar és vesznek fel valamit. A legnyomasztóbb az volt, amikor hajnaltájt az udvaron egy sóderkupacnál két statiszta ütni kezdte egymást. Csattogtak az öklök az arcokon, a körbeállók kiabáltak, majd jöttek a filmesek, hogy ha nem fejezzük be, ki leszünk rúgva, és senki sem kap bért. Nem ez volt az első fenyegetőzés aznap este. Nem lesz fizetés, ha nem figyelünk, ha nem csápolunk, ha piát csempészünk be, ha dohányzunk a teremben.
Olaszországban a bemutatása évében, 2023-ban többen voltak rá kíváncsiak, mint az agyonmarketingelt Oppenheimerre vagy a Barbie-ra, sőt mára minden idők ötödik legnézettebb olasz filmje lett. Teljesen megérdemelten: a Miénk lesz a holnap úgy beszél a szegénységről, az örökölt traumákról és nem utolsósorban a nők kiszolgáltatottságáról, hogy a végén a reményt visszük haza belőle.
Ahogy általában, úgy a mozirajongóknak az idei évben sem kell otthon ülniük. Bár 2025 legjobban várt filmjei egyelőre meglehetősen szűk felhozatallal rendelkeznek, öt kedvencet azért könnyen találni.
A készülő film egyedi nézőpontból nyújt majd betekintést a First Lady magánéletébe.
Felpanaszolták, hogy a sikeres filmek csak 16 százalékát rendezték nők, pedig ez égadta világon senkit nem érdekel, hogy mi a film rendezőjének a neme.
Angelina Jolie remek alakítást nyújt a címszerepben.
Ismét eljött az év vége, közeleg a számadás pillanata. Hogy éltük meg az esztendőt, milyen tapasztalatokkal gazdagodtunk? Vagy éppen mi volt az év filmje, az év videójátéka?
Volt arra példa, hogy a vásárlókat annyira hidegen hagyta az életmentés, hogy többen átléptek a betegen, és még az életmentők felszerelésébe is belerúgtak.
Amikor már azt hittük, hogy elolvastuk 2024 legjobb képregényeit, akkor akadt a kezünkbe a Vörös Superman, ami könnyedén maga mögé utasítja a legtöbb tavalyi kötetet.
